31.Fejezet

Hi! Meg is érkezett az új rész, remélem tetszik :) xx MissLocsiFecsi

~Éreztél már így? Amikor összeveszel azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz, hirtelen teljesen egyedül érzed magad,
és üresnek.. Hogy miért?! Azért mert Ő a mindened!~

~Emily szemszöge~

    Luke-tól egyenesen Zaynékhez mentem, holott tudtam talán még mindig próbán van, hisz csak egy órája jöttem el. Csak remélni tudtam, hogy képes leszek sírás nélkül végig csinálni egy hamis szakítást.

  Lassan sétáltam, így az út egy félórába is beletelt. Mélyet sóhajtottam, amikor a házhoz értem és becsöngettem. Szerencsémre otthon voltak. Vagy balszerencsémre.

-Emily! Mit keresel itt, hiszen csak most mentél el?! – nyitotta ki előttem a kaput Zayn.

-Tudom, de beszélnünk kell. – mondtam, miközben elhajoltam a csók elől, amit adni akart. Zayn meglepett arcot vágott majd bólintott.

-Rendben. Gyere.

  Felmentünk a szobájába, de már nyoma se volt annak a jókedvnek, amit pár órával ezelőtt érezni lehetett. Zayn is érezte ezt, és végig idegesen méregetett.

-Mi a baj Em? Mi történt? – kérdezte miközben leült az egyik fotelbe.

-Zayn én…nem voltam veled őszinte… - kezdtem, majd én is leültem a másik fotelbe.  – Én nem szeretlek. – mondtam, s közben egyre nőtt bennem az idegesség,

-Tessék?

-Nem szeretlek. Hazudtam, én igazából soha nem szerettelek téged, sőt undorodom tőled! Csak azért voltam veled, mert híres vagy. Hisz kit ne vonzana ez? – itt halkan felnevettem. – Minden csókodtól, érintésedtől undorodtam, amikor azt mondtad, hogy szeretsz legszívesebben kinevettelek volna! Szánalmas vagy Zayn! Egy szánalmas sztár, akinek sikeresen elcsavartam a fejét! – a szeme áthatóan fürkészte az arcomat és fel kellett állnom, nehogy elakadjak beszéd közben. Járkálni kezdtem a szobában és nem néztem Zayn-re, csak a földet bámultam makacsul. – Azt hiszed véletlen volt az hogy belém szerettél? Ugyan már! – legyintettem. – Alapos kutatást végeztem rólad, megtudtam milyen típusú lányokra buksz, és mivel lehet levenni téged a lábadról… Miközben veled voltam végig mást szeretem!

-Kit? – a hangja sima volt, egyáltalán nem remegett. Te jó ég, hogy tudd ilyen erős lenni?

-Luke. Luke-ot szeretem. Ő…egy csodálatos ember, boldoggá tudd tenni!

-Luke? Pont Luke? –ugrott fel a fotelből. Ekkor már remegett a hangja, a dühtől. – Pont azt a szemetet kell szeretned?

-Az ember nem választhatja meg, hogy kit szeret, ez csak jön. – vontam vállat.

-Nem? Igazán Emily? – jött közelebb hozzám, és én hátráltam egy lépést.

-Igazán Zayn. És te egy olyan ember vagy, akit soha nem tudnák szeretni!

  Még egy lépéssel közelebb jött és a falhoz szoritott.

-Minden szavad, csókod hazugság volt? – suttogta.

-Igen. – fordítottam el a fejemet hogy ne kelljen a szemébe néznem. Csak legyen már vége!

-Nem hiszem el. Hazudsz. – jelentette ki egyszerűen.

-Micsoda? –döbbentem meg, mert erre aztán nem számítottam.

-Ismétlem, hazudsz.

-Ugyan miért tenném? – kérdeztem gúnyosan.

-Nem tudom. – vont vállat. – De akkor is így van. Olyan nincs, hogy egyik pillanatban még szeretsz és minden percedet velem szeretnéd tölteni, majd pár óra múlva undorodsz tőlem. A csókok nem hazudnak, a szavak igen, de a tettek nem!

- Hülye vagy? Hát nem érted, hogy csak megjátszódtam az egész kapcsolatunkat?!

-Nem hiszem el!

-Látod Zayn ez veled a legnagyobb probléma, nem vagy képes elfogadni a tényeket. Neked mindig mindenben igazad kell legyen? Utállak, érted? Utálok benned mindent! – kiabáltam. – Mikor nősz már fel végre? Fogd fel, hogy az az egyetlen dolog, amiért egy lány veled van, hogy híres vagy! Egy nőnek, férfire van szüksége, nem pedig egy éretlen kisfiúra, mint te! – az arcom egészen kipirosodhatott az ordibálástól.

-Emily…

-Most már elhiszed?

  Nem válaszolt, hanem villámgyorsan hozzám hajolt és megcsókolt. Egy pillanatra ledermedtem, s a szívem összeszorult az érintésétől és attól, hogy többé már nem élvezhetem. Annyira édes és puha volt az ajka, legszívesebben visszacsókoltam volna és nem törődtem volna Luke-kal. De nem tehettem.

  Sajnálom, szerelmem! Mély levegőt vettem, majd szaggatottan kifújtam. Erőteljesen ellöktem magamtól Zayn-t és előre léptem.

-Téged soha nem foglak szeretni, bármit is teszel! Eddig bírtam megjátszani magamat, de most már szeretnék az igazi szerelmemmel lenni! A soha viszontlátásra! – hátráltam ki a szobából, s láttam akkor már Zayn is elhitte a hazugságaimat.

  Fájt, nagyon fájt. Igyekeztem elfogadni, hogy akkor látom utoljára. Utoljára látom a rosszfiús mosolyát, a kócos sötét haját, a gyönyörű barna szemeit. Utoljára…

  A lehető leggyorsabban akartam kijutni a házból, így az ajtóig szaladtam, lekaptam a kabátomat és szinte feltéptem az ajtót. Nem akartam mást, mint eltűnni.

-Emily?  - a kapuban Harry-t és Hope-ot pillantottam meg. Hope arcán boldog mosoly ült ki és azonnal a nyakamba ugrott.

-Hé csajszi mi van veled? Rég beszéltünk!

-Semmi. – toltam el magamtól. Normális esetben örültem volna Hope-nak, a mindig vidám barátnőmnek, de most nem voltam éppen beszédes kedvemben és nem akartam, hogy meglássák a könnyeimet, amelyek már majdnem kicsordultak a szemem sarkából. – Sietek, bocs. – mentem el mellette.

  Alig értem ki a kapun, a könnyeim eredtek és végig folytak az arcomon. Már nem kellett, és nem is akartam visszafogni őket. A szívem apró darabokra hullott, miközben újra megjelent előttem Zayn arca, amikor végre elhiszi, hogy nem szeretem. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetnek emberek olyan kegyetlenek, mint Luke. Hiszen nem is szeret, akkor meg mit akar tőlem? Zayn szabadsága, a boldogságunkért… Keserűen elmosolyodtam. Lehet, hogy Luke barátnője leszek, de attól még Zayn-t szeretem majd… És ez ellen Luke semmit nem tehet!

~Hope szemszöge~

-Bejössz még? – kérdezte Harry, a házuk kapujában.

-Ha viselkedsz!  - nevettem rá.

-Tudod, hogy olyat én nem tudok! – vigyorgott rám.

-Ez esetben…  - vágtam elgondolkozó fejet. – Hé az ott Emily? – pillantottam meg a barna hajú lányt az ajtóban.

-Úgy tűnik. – felelte Harry.

-Emily! – rohantam felé és a karjaiba vetettem magamat. -Hé csajszi mi van veled? Rég beszéltünk!

-Semmi. - húzódott el. – Sietek, bocs. – ment el mellettem.

-Na de…  - de már nem hallotta a hangomat, s eltűnt.

-Mi a baja? – kérdezte Harry, felhúzott szemöldökkel.

-Nem tudom. – suttogtam. – Derítsük ki, gyere! Elvégre Zayn-től jött. – és azzal kézen fogtam és behúztam a házba.

-Hé srácok megjöttünk! – kiáltotta el magát Harry az előszobába érve. – Nem tudjátok mi baja van Emily-nek? Összevesztek Zayn-nel?

 Niall és Liam jött ki a nappaliból igen komoly arckifejezéssel. Biccentettek köszönésképpen és falnak támaszkodtak.

-Harry, azt hiszem most jobb lesz, ha békén hagyod Zayn-t…  - kezdte Niall.

-Miért, mi történt?

-Nem tudjuk pontosan… hallottuk, hogy Zayn és Em egymással kiabálnak, majd Emily elrohan Zayn pedig becsapj az ajtót és bezárkózott. – folytatta Liam.

-Szakitottak? – hüledeztem. – Az lehetetlen, hiszen odavannak egymásért!

-Vagy mégsem… - mondta Niall.

-Beszélnem kell Zayn-nel! – jelentette ki Harry és azzal elindult felfelé a lépcsőn.

-Haver, ez nem biztos, hogy jó ötlet… elég ideges lehet… Ki fog dobni! – ellenkezett Liam.

-Nem érdekel. – mormogta.

  Én Harry nyomába felmentem az emeletre. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy szakítottak volna. Addig nem, amíg nem hallom Zayn szájából.

  Amikor Zayn szobájához értünk, Harry nem kopogott, ha nem majdhogynem betörte az ajtót.

-Zayn, Harry vagyok! Nyisd ki az ajtót, beszélni szeretnék veled!

  Harry várt pár másodpercet, de mivel Zayn nem válaszolt tovább dörömbölt az ajtón.

-Zayn, válaszolj már!

  Hirtelen kattant a zár és kinyílt az ajtó. Zayn meggyötört arcával találtuk szembe magunkat, úgy nézet ki mintha most tudta volna meg a halála időpontját.

-Menjetek el! – mondta halk, rekedt hangon.

-Zayn, mi történt? – kérdeztem aggódva.

-Csak hagyjatok békén, kérlek. – akarta becsukni az ajtót, de Harry a lábával megakadályozta.

-Zayn!

-Harry, mondtam már, hogy hagyjatok békén! –csattant fel dühösen.

-Nem, amíg el nem mondod mi ez az egész! Haver aggódom érted! Szakítottatok Emily-vel vagy valami?

-Vagy valami. – felelte gúnyosan. – Nevezzük inkább úgy, hogy felnyitotta a szememet.

-Ezt meg hogy érted?

-Úgy hogy rájöttem egy nagy hülye vagyok, akit simán át lehet verni. De lehet, hogy mind ilyenek vagyunk. Ugyan Harry azt hiszed Hope szeret, és azért van veled? Dehogy, csak kihasznál a hírneved és a pénzed miatt, mint Emily! De meg kell jegyeznem ügyes taktika volt a nehezen megszerezhető prédát játszani, gratulálok Hope, teljesen elcsavartad Harry fejét! Most már nyugodtan tönkre teheted.

-Te meg mi a jó francról beszélsz? – kiáltottam rá.

-Az igazságról. – vont vállat. – Emily felvilágosított.

-Emily ezt mondta neked? – hüledeztem.  – Az lehetetlen, valamit félre értettél! Hiszen szeret!

-Úgy látom téged se avatott be. – fürkészte az arcomat. – Csak megjátszotta az egészet és eddig bírta. – az arca fájdalmasan megvonaglott és lesütötte a szemét.

-Nem, nem, nem.  –ismételtem.  - Én ismerem, ilyet soha nem tenne. – kapkodtam a levegőt idegesen. – Ha nem szeretne, miért…? Ezt én nem tudom elhinni.

-Én se tudtam először, de aztán rájöttem nem hazudik, nem, pont most mondta el az igazat.  –mondta szomorkásan Zayn és ezzel becsukta az ajtót.

-Hope… - kezdte Harry.

-Nem Harry, hagyj. Megyek, beszélek Em-mel.  – ráztam le a karját a vállamról. – Majd hívlak. – nyomtam egy puszit az arcára, majd leszaladtam a lépcsőn.